A planáriák...
A planáriák előfordulásának változásai a Bükk hegységi Garadna és Szinva patakok vízgyűjtőjén.
Faunisztikai kutatásaim folytatásaként a planáriák előfordulásának változásait tárgyalom természetvédelmi szempontból. 2003–2011 években kutattam a Bükk hegységi Garadna és Szinva patakok vízgyűjtőjének víztereit, melyek egy részéről ezt megelőzően ~50 évvel már készültek a planáriák előfordulásáról beszámoló kutatások. A jelen munka során azon mintavételi helyek eredményeit listáztam és értékeltem, ahol a korábbi és az újabb planária előfordulási adatok eltérést mutatnak. Hét (7) előfordulási hely esetén bizonyosodott be, hogy a 2000 utáni adatok eltérnek a korábbi, az 1955-ig terjedő időszak adataitól.
| A laposférgek törzsébe tartozó hármasbelű örvényférgek, ismertebb nevükön planáriák (Platyhelminthes: „Turbellaria”: Tricladida) többnyire ragadozó és dögevő, rejtőzködő életmódot folytató vízi állatok, helyenként nagyszámú tagjai a vízi élővilágnak. A planáriák a hegységi források és vízfolyások gerinctelen makrofaunájának jellegzetes képviselői. Az európai középhegységek legfontosabb örvényféregfajai a szarvasplanária [Crenobia alpina (Dana, 1766)], a sokszemű szarvasplanária [Polycelis felina (Dalyell, 1814)] [= P. cornuta Johnston, 1822], és a füles planária [Dugesia gonocephala (Dugès, 1830)]. A gyors folyású vizekben élő három faj elterjedése övezetességet mutat (pl. Hartwich 1977). |
Négy (4) helyen a szarvasplanária (Crenobia alpina), két (2) helyen a sokszemű szarvasplanária (Polycelis felina) tűnt el, a füles planária (Dugesia gonocephala) egy (1) helyen lejjebb fordul elő, egy (1) helyen felhúzódott a vízfolyásban. Az eltűnéseket forrásfoglalás, vízkivétel és vízszennyezés okozhatta. Az igen nehezen terjedő szarvasplanária előfordulási helyei feltehetően évezredek óta meglévő vízterek, a biológiai sokféleség hordozói, ezért a megőrzésük rendkívül fontos. A biodiverzitás és a vizes élőhelyek megőrzése érdekében körültekintőbb vízhasználat szükséges. Biztosítani kell a forrás és a meder természetes állapotának megőrzését, és el kell kerülni a kiszáradást illetve pangóvizes állapotot előidéző jelentős mértékű vízkitermelést.
A vizsgálatok eredményeiből igyekeztem következtetéseket levonni és ajánlásokat megfogalmazni a vízgazdálkodás és a természetvédelem számára.
| Az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatához tartozó Bükk hegység központi része a triász mészkőből létrejött Bükk-fennsík, Magyarország legnagyobb kiterjedésű és legmagasabban fekvő fennsíkja. A Bükk-fennsíkot a beékelődő Garadna-völgy választja a Kis-fennsíkra (350–750 m tszf.) és a Nagy-fennsíkra (600–950 m tszf.). A fennsíkról mély völgyek futnak az alacsonyabb térszintek felé, amelyekben tipikus karsztos vízhálózat alakult ki. A Garadna–Szinva patakok rendszere a Bükk hegység többi vízfolyásától eltérően kelet felé folyik. A Szinva Lillafüreden a Hámori-tó alatt veszi fel a Bükk-fennsík legjelentősebb vízfolyását, a Garadnát. A Szinva Miskolc város keleti határában torkollik a délkelet felé kanyargó Sajó folyóba. |
A mintavételi helyeken 5 vagy 10 méteres szakaszokat jelöltem ki, ahol kőforgatásos módszerrel (egyelés, futózás) dolgoztam. Mödlinger (1943) útmutatását követve alaposan átkutattam a medret. A planáriákat elsősorban a lassan áramló részeken a kövek és a vízbe hullott növényi törmelék (levelek, ágak) alján kerestem. Átvizsgáltam azonban a mederfeneket, az aljzat tárgyainak oldalát és tetejét is, a partoktól a sodorvonalig. Az előkerült planáriák lehetőség szerint vizsgálatonként legalább 10–50 egyedét a legtöbb esetben a helyszínen határoztam meg a korábban alkalmazott módszerrel (Fülep 2004). A meghatározás élő példányokon és faji szinten történt. Terepen az egyedeket átvilágítottam alulról lámpával, és 7x-es nagyítólencsével szemrevételeztem. A laboratóriumban sztereomikroszkópot használtam. Pauls (2004) és Reynoldson & Young (2000) határozóival dolgoztam. A mintavételi helyeken feljegyeztem a víztér nevét és típusát (ér = csörgedező kifolyó; csermely = kisebb hozamú csendes vízfolyás; patak = nagyobb hozamú örvénylő vízfolyás), földrajzi helyét és helyrajzi megjelölését, GPS tengerszint feletti magasságát és GPS koordinátáit (Garmin GPSmap 60CSx; EOV magyar vetület). A terepen a lehető legkisebb természetkárosítással dolgoztam.
Eredmények
A korábbi, 1954-55-ös adatok szerint a C. alpina és a P. felina előfordultak a Garadna-forrásban és pár száz méterrel alatta Ómassa területén a Garadnában, a Margit-forrásban, és az Eszperantó-forrás vízfolyásában (Ábrahám et al. 1957). A 2000 utáni évekre a C. alpina populációja e helyekről eltűnt. Az Eszperantó-forrás vízfolyásában egyetlen példány került elő, és a P. felina mellett megjelent a D. gonocephala (Fülep 2004, 2005). A P. felina 1954-55-ben még élt a Felső-forrásban, ahol a 2000 utáni vizsgálatok már nem mutatták ki (Ábrahám et al. 1957, Fülep 2010). A Szinva-forrásban 1923-ban és 1954-55-ben még előfordult a P. felina, és ~200 méterrel lejjebb 1954-55-ben emellett a D. gonocephala is kimutatható volt. 2010-ben a Szinva-forrás térségében már nem található planária, és a D. gonocephala sem hatol fel eddig a magasságig (Ábrahám et al. 1957, Fülep 2011, Méhelÿ 1925).
Értékelés
| A C. alpina hazánkban forráshoz kötődő előfordulást mutat, patakban igen ritkán található. Hosszabb patakszakaszon az Ablakos-kő-völgyben találtam (Fülep 2007). 1954-55-ben azonban a Garadnában és az Eszperantó-forrás vízfolyásában a forrástól 100 métert meghaladó távolságban még előkerült (Ábrahám et al. 1957). A C. alpina – P. felina – D. gonocephala három jellegzetes középhegységi faj közül a szűk-hőtűrésű hidegkedvelő C. alpina fordul elő a leghűvösebb vizekben és a legkisebb térbeli kiterjedésben, a zavaró hatásokra is a legérzékenyebb. Az eltűnésük véleményem szerint nem magyarázható meg önmagában a forrásfoglalással, mert ezek közül egyik sem járt kirívó természetátalakítással. A tapasztalatok szerint előfordulhatnak támfal/cső típusú foglalt forrásokban, amilyen például a Bolhási alsó-forrás és a Jávor-kút (Fülep 2005, 2008). Durance & Ormerod (2010) a C. alpina eltűnését klimatikus változásokkal magyarázta. Jelen esetben ezt nem tartom valószínűnek, mert az eltűnések a mély Garadna-völgyben történtek, igen hűvös és árnyékolt élőhelyeken. Az eltűnéseket forrásfoglalás, vízkivétel a velejáró karsztvízszint-csökkenéssel, és vízszennyezés okozhatta. Mivel nem ismert az eltűnések ideje és a környezeti változások sem voltak nyomon követve, az okai utólagosan nehezen pontosíthatók. A P. felina az ivóvízellátás céljára foglalt Felső-forrásból való kipusztulása minden bizonnyal az 1975–80-ban csúcspontot elérő víztermelés következménye volt (Fülep 2010, MIVÍZ 2010). A P. felina szintén vízhozamcsökkenés és szárazság következtében tűnhetett el a Szinva-forrásból és környékéről, mely szakasz a mai napig időnként kiszárad (Fülep 2011). |
Miskolc vízfelhasználása és ezzel párhuzamosan a vízelvonás az 1940-es évektől kezdett erősen megnövekedni (MIVÍZ 2010). Eközben a természetjárók számos kisebb-nagyobb átalakítással járó forrásfoglalást végeztek, műutak épültek és autóforgalom indult, a Garadna-völgy oldalában robbantásokkal járó dolomitbányászat kezdődött. Feltételezhető, hogy a néhány planária előfordulási adattal rendelkező időszakban (1954-55-öt megelőzően) a C. alpina és a P. felina a mainál több helyen fordultak elő.
A forráslakó C. alpina Közép-Európa középhegységeiben jégkori maradványfaj, a késő Miocéntől eredeztethető elkülönült rokonsági ágak vagy rejtett fajok együttese. Az igen nehezen terjedő C. alpina populációi kis térbeli távolságokkal is hatékonyan elszigeteltek egymástól (Brändle et al. 2007, Thienemann 1950). Előfordulási helyei feltehetően évezredek óta meglévő vízterek, a biológiai sokféleség hordozói, ezért a megőrzésük rendkívül fontos. Eltűnésük tehát az élőhelyek és faunájuk visszafordíthatatlan leromlását jelentheti.
Javaslataim a vízgazdálkodás és a természetvédelem számára: A biodiverzitás és a vizes élőhelyek megőrzése érdekében véleményem szerint körültekintőbb vízhasználat szükséges. Útépítés, forrásfoglalás és vízkivétel esetén biztosítani kell a forrás és a meder természetes állapotának megőrzését, legalább részben, és el kell kerülni a kiszáradást illetve pangóvizes állapotot előidéző nagymértékű vízkitermelést.
FÜLEP TEOFIL okl. környezetvédelmi ökológus, planáriakutató
Forrás:
Fülep, T. (2012): A planáriák (Platyhelminthes: Tricladida) előfordulásának változásai a Bükk hegységi Garadna és Szinva patakok vízgyűjtőjén. – Természetvédelmi Közlemények 18: 171–178.
