A forrástisztításról


A FORRÁSTISZTÍTÁSRÓL PÁR (?) SZÓBAN
 
A ForrásŐrzők között talán a leggyakoribb kérdés a „Mit tegyünk, mert, hogy tényleg azért vagyunk itt, hogy tegyünk valamit a forrásért?!”
A szakemberként adott válasz elsőre valószínűleg túlbonyolítottnak szokott tűnni, elnézést! smiley
Most megpróbálok érthetőbb lenni.
Ha nem sikerült, kérem, küldjetek fotót a forrásról és környékéről, jobb híján és gyorsan az alapján tudok konkrétumot mondani, bár jobb személyesen látni.
 
Az új terepi forrásfelmérő és kezelő lap első oldalán minden olyan forráskezelési feladatot feltüntetünk, amit adott esettől függően szabad, kell, lehet csinálni, a másik oldalán pedig az olyanokat, melyeket ne tegyünk.
A forrásvédős képzések, közös terepbejárások, a kézikönyv is mind erről szólnak.
 
A „mit igen és mit nem?” válasza röviden:

  1. A nejlonszatyor, üdítősflakon, sörösdoboz, tégla, betontörmelék és hasonlók nem valók a forrásba és a patakba. Ezeket távolítsuk el, úgy, hogy magunkra és a környezetre vigyázunk.
  2. A levél, a gally, de még a fatörzs is, a természet része – ezek maradjanak. Az elfolyó patakot nem kell kiegyenesíteni, kimélyíteni.
  3. A forrás és környezete élőhely: A vízben és a vízparton növények, gerinces és gerinctelen állatok élnek. Esetenként ritka, sőt védett fajok is előfordulhatnak és ez akkor is így van, ha nem látjuk őket, vagy nem ismerjük fel. Sok ezer forrás védett területen fakad, annak szerves része, a vízfolyások és élőviláguk táplálói.
  4. A forrást „nem illik” földdel, sittel betölteni (van rá példa!), körülötte a fákat, cserjéket kivágni (erre is van, takarítás címszó alatt, példa). A honos növényfajok egyedeit őrizzük meg, ha szúr, akkor is, legfeljebb egy metszőollóval a nagyon zavaróan belógó ágat vágjuk le. Ha van kapacitásunk, a tájidegen fafajokat fokozatosan távolítsuk el (nem kell tarra vágni a forráskörüli domboldalt – jobb esetben még faanyagtermelő erdőben is ki-kihagynak egy sávot a forrás körül). Ez sokat számít a forrásmelléki honos fajok szempontjából.
  5. Ha a forrás és környéke felkapott turisztikai célpont, leginkább eldobott szeméttel találkozunk, de előfordul, hogy mellé parkolnak és kannaszám hordják el vizét. Előfordul, hogy a forrás foglalt, illetve tűzrakóhely, pad, asztal, információs vagy tanösvény-tábla van mellette. Ezek állapota lehet jó, vagy éppen rossz, az idő vasfoga és a rongálók kőagya miatt… a megrongálódott állapoton mind tudunk változtatni…

 

A mottónk (legyen) ez: „Mi vagyunk vendégek a természetben!”
 
Bővebben, némi indokással:
Onnan indulunk ki, hogy tenni akarunk valamit. Ez jó.
Néha nagyon sok mindent lehet/kéne tenni. Hogy mit, azt a forrás állapota dönti el.
A képzéseken az állapotvizsgálathoz kapunk ismereteket, szempontokat.
Semmi bonyolultról nincs szó, csak arról, hogy kiélesedik a szemünk és egyre több mindent veszünk észre a forrás körül.
Van, hogy nincs semmi feladat, - ennek örülni kell: forrásunk, köszöni, jól van. Van, hogy ehhez úgy járulhatunk hozzá, hogy nem megyünk oda túl sűrűn, mert taposásunk, vagy az utánunk jövőké okoz kárt. (Pl. egy vizenyős környékű forrásláp esetében.)
 
Leggyakrabban a turisták, ott lakók által eldobott szemét és a fák, cserjék lehulló lombja tűnik szembe.
Előbbihez kell csak nyúljunk.
Eszközünk elsősorban a nejlon vagy munkáskesztyű (véd a sérüléstől, szennyezéstől), csizma (véd a beázástól).
Miközben eltávolítjuk a nem odavaló hulladékot, óhatatlanul összejárkáljuk a forrást, a patakot, a lágyszárú növényzetet. Igyekezzünk ezért nem tömegével „ellepni” a forrást és környékét.
Erre minden bizonnyal a területileg illetékes nemzeti park igazgatóság szakembere is figyelmeztet, ha a kezelés előtt felvesszük vele a kapcsolatot.
 
Ha a forrás ősszel szinte eltűnik a sok levél alatt, ne féljünk, nem lesz baja J. Egy részét kivehetjük, ha akarjuk, de gondoljunk arra, amit fent írtam: a forrás élőhely.
Forrása válogatja, de a természetes forrásmedence, kifolyó környéke kövei, homok- és kavicsszemei, levél- és ágtörmeléke között nagyon sok apró élőlény él. Némelyiknek a behullott avar a tápláléka: egy-egy, kövön fennakadt levélcsomót kézbe véve, gyakran 1 cm körüli, kifli alakú, oldalazva kúszó-mászó bolharákok tömegei lehetnek benne. (Ne féljünk tőlük: ők szépen lassan egy tél alatt lebontják a sok avart, embert nem bántják. Emellett a halak kedvenc táplálékai közé tartoznak.)
Egészen a forráskifolyásnál is találkozunk velük, de élhet ott a rovarok közül a kérészek és álkérészek lárvája, a kétéltűek közül a foltos szalamandra „gyereke” is.
 
Vannak olyan fajok, melyek csak a forrásban és az azt követő patakszakaszon élnek – ők specialisták, és éppen a források foglalása, tisztítása szünteti meg élőhelyüket.
Az elfolyó patakot a benne lévő kő, az azon fennakadt ág nem zavarja. Ez így természetes. Még az sem probléma, ha némi föld beomlik oldalról.
 
A sitt, a föld betöltése azonban nem természetes és eltávolítása meghaladhatja kapacitásainkat: Pl. konténer, néha munkagép, lerakói díj, lapát, csákány, talicska kellhet hozzá a szorgos kezek mellett.
 
Ha szó szerint nem is forrástisztítási kérdés, de forrásőrző (kezelési) feladat az is, ha a forrásról nem tudunk semmit, vagy csak keveset és ezen változtatni akarunk. Információhoz juthatunk ott lakóktól, turistáktól, erdészektől, önkormányzati munkatársaktól és saját megfigyeléseinket mi is megoszthatjuk velük, hiszen ha mi sem, akkor mások sem biztos, hogy tudnak valamit a forrásról.
(Magam eddig négy általam tervezett tanösvény mentén lévő egy-egy forrás mellé tettem tanösvény-táblát. A kutatás izgalma mellett a még oly kevés ismeret megosztásának hasznossága is hajtott.)
Aki nem akar táblát állítani (nem is kötelező, és van, ahol amúgyis „táblaerdők” nőttek ki a földből), írhat egy cikket a neten vagy a helyi lapban, szervezhet kiállítást, megmozgatva a forrásért az embereket.
 
És még lehetne sorolni... 

 
 
 
Dukay Igor
biológia-földrajz szakos tanár
természetvédelmi szakértő
  

Ajánlott a témában »

További cikkek »