Forrásvíz
Mit tekintünk forrásnak?
A forrás fogalmát törvény, lexikon, szakkönyvek sora pontosítja. Egyszerűsítve: forrásoknak nevezzük a felszín alatti vizek feltöréseit (a földből kibuggyanó vizet), ezért átmenetet képeznek a felszín alatti és a felszíni vizek között. A források egy része „rejtett életet” él: hóolvadás vagy nagy esők után „működik”, gyakran akkor is rövid ideig.
A forrás – ha tudunk erről, ha nem – egyedi természeti vízrajzi érték, tehát megőrzendő. Mitől ilyen értékes? Amiért minden ember: megismételhetetlen, és ezért egyedi érték. Amikor valaki megpillant egy forrást, akkor személyétől függően egyszerre több mindent láthat: víznyerő helyet, pihenőhelyet, hidrogeológiai objektumot, egy legenda helyszínét, szakrális helyet, természetjáró emléket vagy élőhelyet (ökoszisztémát). A forrásoknak többféle jelentősége van: víznyerő helyei nem csak az embernek, de az állatvilágnak is, ezen kívül élőhelyvédelmi, kulturális, turisztikai és geológiai szempontból is igen fontosak.
A források jellemzően a folyóvizeket (ereket, patakokat, folyókat, folyamokat) táplálják, de vannak tavak mélyén felbukkanó források is. A látszólag alig csörgedező források a Föld édesvízhálózatát táplálják, amelyben hatalmas mennyiség: 1230 km3-nyi víztömeg mozog. A nagy földi vízkörforgásnak is fontos láncszeme a forrás, hiszen a légkörből hulló és a talajba, kőzetekbe beszivárgó csapadék jelentős része a források kapuin át kerül újra a napvilágra.
Mivel a források vizének minősége (ásványianyag- és gáztartalma, kémhatása, oxigéntartalma, tisztasága, hőmérséklete, fényviszonyai, áramlási sebessége, vízhozamának nagysága és annak változása) erősen eltérhet – akár néhány méteren belül is –, így egy forrás más-más környezeti feltételeket kínál az élethez. Ugyanakkor az idők folyamán egy-egy forrásnál ezen adatok csak kis mértékben, vagy alig változnak. (Talán csak a vízhozam lehet bizonyos forrástípusoknál erősen változó.) Tehát mivel más és más a vizes környezet, ezért a források élővilága is jelenősen különbözhet egymástól. Ekképp sokszor előfordul, hogy egy-egy forrás vagy forráscsoport élővilága egyedi, csak ott található bennszülött (endemikus) lényeket rejt. Ezek lehetnek egysejtűek, egyszerűbb növények, de férgek, csigák, rákok, sőt akár gerincesek is.
S ne feledjük, ha a forrást védjük, a belőle táplálkozó kis eret, csermelyt, patakot, folyót is óvjuk lakóival, vízhasználóival együtt! S ez utóbbiak között mi, emberek is ott vagyunk.
A források jelentős része védett területen található, hiszen hegyvidéki és dombsági erdeink – ahol a források zöme fakad – sok esetben országosan védett és/vagy Natura 2000-es területen találhatók.
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szerint „a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad”(23. § 3.b).
„E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, …”(23. § 2.) külön védetté nyilvánítási eljárás nélkül is, azaz a források ex lege védettek.
A forrásvizekről itt is olvashat:
