Forrástúra Szentendrén


Szentendre – 2015-10-10

A forrástúra céljai:
  1. Különböző forrástípusok, állapotuk megismerése, kezelési módjaik közös megbeszélése.
  2. Forrásőrzés, -karbantartás a gyakorlatban.
  3. A Forrásvízőrző Civil Hálózat helyi örökbefogadói csoportjának bemutatkozása.
Szervező: Dukay Igor, Gyermekekkel a Természetért Egyesület
Túra- és foglalkozásvezetők:  Dukay Igor, Németh Imre
 
Találkozóhely: 2015. október 10.-én, szombaton, 9 órakor, a Szentendrei HÉV-végállomásnál a sínek végén lévő korlátnál. A túra ugyanide vezet vissza, max. 16-17 óra tájban, Szentendre Belvárosán át. 
 
Tervezett nyomvonal:



A túra által érintett források rövid bemutatása:
 
Biztosan sokakban felötlik a kérdés, miszerint „Miért érdekesek ezek a források? Milyen, másutt is hasznosítható, gyakorlati tapasztalatokra tehetünk szert a túra során?”, stb.…
Ezekre válasz az alábbi néhány sor:
 
Szentendre a Visegrádi-hegység délkeleti előterében, a Dunára lefutó hegyvonulatok alacsony dombsági tájain fekszik (azon túl, hogy korábbi és mai Duna-ártéri területek is tartoznak hozzá, melyek szintén nagyon szépek és természeti értékekben gazdagok, és melyeket részben látni is fogunk).
A dombok aljában, néha azok oldalában is, források fakadnak.
 
A túra első forrása egy forrásláp, melyet a HÉV-végállomástól sík terepen, a Vasúti villasor nevű utcán közelítünk meg. A forrásnak még nincs neve - az utcanév alapján egy „munkanevet” adtam neki.
Jellegzetessége, hogy a dombokon beszivárgó víz itt egy kis mélyedésben bukkan a felszínre, egy kis tavacskát képez, mely alján felbugyogó víz kavargatja a fenéken lévő iszapot. A kis medencét vizenyős terület veszi körül, hamvasfüzekkel, sásokkal.
Valószínűleg más források is vannak itt, de azok hozama csekély. A forrás feletti domboldalon is vannak időszakos forrásokra utaló jelek,  - ezek „forráscsoportját” is megpróbáljuk megkeresni.
Az itteni forrásőrző munka eddig arra irányult, hogy a beépíteni tervezett területet a forrásláp védőzónájaként részben sikerült levédeni, akkor, amikor a területről a vízközeli fákat, cserjéket már kezdték kiirtani.
 
A következő, 2. Püspökmajori-forrás hasonló lehetett, de bővebb vizű. A felszínre törési helyet már régen kikotorták, kiépítették, majd a közelmúltban, jó szándékkal, turisztikai céllal újra kikotorták és kiépítették. E körül is vannak időszakos források. A forrás Püspökmajori-tanösvény egyik állomásaként ökoturisztikai célpont, pihenőhely. Ennek nyomai látszanak is a területen… Egy helyi lakos tartja karban.
 
A domb túlsó oldalán, annak aljában, a Bükkös-patak szép völgyében bukkan felszínre két időszakos forrás, melyeket fiaimról neveztem el, élve a lehetőséggel, hogy a forrásoknak még nincs nevük.
Általában nagyon kevés víz jön belőlük, de kb. 12 éve pár évig bővízű patakocska folyt belőlük tova és egy kis tavat is tápláltak.  A környékük régen nagyon szemetes volt.
 
Az 5., a Fehérvíz-forrás szintén a Bükkös-völgyében van, kertvárosias környezetben. Nem a látható kifolyási pont az igazi forrás, de erről majd ott….  Ez a forrás a Bükkös-patak-tanösvény egyik állomása.
 
A „Bónusz-forrás” az egy patakvölggyel északabbra található Sztaravoda-patak egy mellékvizének forrása, a Kis-forrás. Kiépített, de benne nemrég még rákok éltek. Néhány éve „rendbe rakták” a forrás környékét. Ezt a forrást akkor nézzük, meg, ha a 4. forrás után még elég időnk és kedvünk lesz tenni felé egy kitérőt.
 
A túra teljes hossza a kitérő nélkül kb. 7 km, azzal 9,5 km.

A terep emelkedése az 2. forrástól a dombon felfelé, ill. a kitérő felé nagyobb, amúgy szinte végig síkon megyünk.
Vízálló túra cipő csak azért ajánlott,mert harmatos lehet a fű vagy eshet az eső.
Javasolt a fényképezés, jegyzetelés, kérdések gyűjtése.
Minden forrásnál elidőzünk egy kicsit, de a Püspökmajori-forrásnál tovább is maradunk, különböző egyszerű, a pápateszéri képzésen is tanult vizsgálatok gyakorlására, és ott ahol szükséges, kisebb beavatkozásokat is teszünk, pl. hulladékmentesítés.



Több blogbejegyzés »


Hozzászólások

Dukay Igor képe


Az időjárás hűvös, nyitott terepen (HÉV-végállomás) szeles volt, de az eső nem esett. (A léghőmérséklet kb. 10-12 C fok lehetett. Ennek az a jelentősége, hogy a források vize az évi középhőmérséklet körüli hőmérsékletű, és tapasztaltuk is, hogy a levegő hőmérsékletéhez közeli, vagy ahhoz képest akár melegebbnek is tűnő hőmérsékletű volt a Püspökmajor-forrás vize.)
Előző napokon hullott csapadék, mely a források hozamát elvileg befolyásolhatta, de ezt a korábbi ismeretekkel összevetve, nem tapasztaltuk: őszi, kisvizes állapotok voltak jellemzőek.

Tapasztalataink az egyes forrásoknál:
 
1. A Vasúti villasor végén lévő forráslápot viszonylag könnyebben az elvileg kijárt, de nagyon benőtt ösvényen és vizes növényzeten keresztül lehetett/kellet megközelíteni,  - a turistaút felől nem volt belátható. A korábbi, bővebb vízű állapotokra jellemző, kb. 10*5 m kiterjedésű, kétponton túlfolyó tavacska most kb. 3*4 m kiterjedésű volt, a vízszint kb. 10 cm-rel volt alacsonyabb (a becsült max. vízmélység ekkor 10 cm lehetett).
A „forrástavat” északről körülölelő, korábban leirtott hamvasfüzes visszanőtt. A tavacskában és szélén a sásos érintetlen volt. A forrástól felfelé jelentős vastagságban az elmúlt években földdel, esetleg sittel feltöltést alakítottak ki, de az ex lege forrás  védőzónáját vélhetően nem érintették.
Megbeszéltük az ex lege védelemért indított civil kezdeményezés tulajdonosi és hatósági vonatkozásait, forrásőrző tapasztalatait. Így pl. azt, hogy milyen jelentősége van a Tvt-ben előírt 5 l/perces hozamnak. A forrástájék kímélete érdekében a forrás körül nem tartozkódtunk sokáig, vizsgálatokat sem végeztünk. A forrás turisztikai terheléséről nem beszélhettünk, hiszen gyakorlatilag, a sűrű növényzet miatt nehezen közelíthető meg, és elhelyezkedése, a forrás léte alig ismert. A forrás közvetlen környéke nem szemetes, a feltöltés 5-10 m-nél nem jött közelebb.
Forrásőrzési szempontból ezeket mindenképpen előnynek kell tekinteni, mert ez „a forrás úgy jó, ahogy van”. Különleges, mintaértékű a tekintetben, hogy ilyen forrástípussal ritkán lehet találkozni, és elképzelhető, hogy pl. a Püspökmajori-forrás és környéke is ilyen volt hajdanán.
Mivel a vizes mélyedésben vízfeltörést nem tapasztaltunk és túlfolyás sem volt, hozamot sem tudtunk mérni.
A forrás és a szűkebb forráskörnyék természetességi állapot jó.
Szennyezettség jelét nem tapasztaltuk.
A forrás vonalában további források lehetnek, ill. a domboldalon is voltak még évekkel ezelőtt időszakos források (egy egész forrásmező).
 
Gyakorlati teendők a forrásőrzők számára:

  • A forrást ebben a formában kell megőrízni!
  • A védőzóna meglétét időszakosan ellenőrízni kell, mert a betöltés „beljebb” kúszhat. Ilyen esetben az illetékes zöldhatóságot, önkormányzatot, NPI-t értesíteni kell.
  • Az alkalmi bejárás során – szükség és lehetőség szerint – vízhozam-mérés, hulladékmentesítés végezhető.
  • Mindenképpen javasolható a fotózás, a forrásfeltörés óvatos megkeresése (működik-e vagy sem), a tavacska méretének regisztrálása.
  • Kerülni kell a taposást, a nagyobb tömegek odavezetését.

 
2. Püspökmajori-forrás:
A „Hátsó-Pomázi út” felől, a hozzá vezető erdőfolton át, az elvezető kis patak mentén közelítettük meg. A forrás kiépített és viszonylag kis hozamú, de (épp ezért) ideális volt a vízhozam-mérés szempontjából is. A mérést 2 csoportban 3-4 alkalommal megismételve is 30 l/perc-eredményt kaptunk, és ez a vízhozam  jellemző is a forrásra. Az ex lege védelem tehát erre a forrásra is fennáll!
Az adatokat a forrástörzskönyvi lapon és az „általános, élővilágos” adatlapon rögzítettük. (Csatolva.)
 
A forrás környékén további források is vannak, pl. a sásos folt is vizenyős volt már tavasszal és a völgytalpon az öreg füzek környékén további források fakadnak. Egyesek vize a forráspatakba torkolló, szintén mesterséges árkokon vezetődik be.
A vízmosáson néha érkezik esővíz vagy hóolvadás vize, ekkor fennáll a veszélye, hogy a forrásba, vagy más forrásba folyik. Ennek a kezelésére is több megoldás merült fel, az általam javasoltat ld. alább.
A forrás környékét kézzel rajzolt térképvázlaton rögzítettük. (Csatolva.)
 
A forráskörnyék természetességét és turisztikai terheltségét vizsgáltuk. Az erdő természetesnek mondható, míg a forrás melletti erdővel ölelt rét és környéke zavart volt, közepes természetességű. Az MTA ÖBKI által kifejlesztett természetesség-mérőt használtuk: A forráskörnyék jó közepes természetességű. A kitöltött adatlapot csatoltuk.
 
Vizsgáltuk a vízi makrogerinctelen állatokat is, melyek előfordulása vagy hiánya, fajösszetétele, koreloszlása stb. a forrás és a belőle táplálkozó patak vízminőségére (hosszabb időtávon és az ő, tőlünk kisebb, netán nagyobb érzékenysége alapján) utalnak.
A forráskifolyótól a 2. kis patak betorkollásáig vettünk mintát. A talált állatfajokat a „általános, élővilágos” adatlapon rögzítettük és a BISEL-módszer szerint értékeltünk. Ezeket csatoltuk.
A vízminőség közepesnek volt mondható.
 
A víz áttetsző volt, nem kostóltuk meg, így az íze nem ismert. Tisztáztuk, hogy az áttetszőség nem jelenti azt, hogy a víz kémiailag vagy biológiailag (bakteriológialag) tiszta, egészséges.
Sajátos minősítés lehetőségét nyújtja az, hogy a forrás vizét fogyasztó embereket megkérdezzük, hogyan ízlett nekik a víz és volt-e mellékhatása. Ebből a forrásból még a közelmúltban is lehett inni (én is ittam belőle), hosszú ideig egy, az erdőben, a  közelben élő hajléktalan rendszeresen fogyasztotta a vizét.
A levegő és a forrás vízhőmérsékletét becslésssel „állapítottuk meg”. Induláskor kb. 10-12 fok volt és a forrásvíz hőmérsékletével (ami közel egyenlő az éves középhőmérséklettel) nagyjából megegyezett.
 
A forrást nemrég (kb. 6 éve) „rendezték”, mely a korábbi, nagy lapos kővel félig fedett forrásmedence befoglalását, az alatta lévő patakmeder kotrását, becsövezését, a forrásházhoz lépcső építését, a gyep kaszálását, tűzrakóhely kiépítését jelentette. Ez jószándékú lakossági nekibuzdulásból történt, engedély és annak felmerülése nélkül, hogy jó-e ez vagy sem. Azóta a forrást és könyékét jobban használják (!), még táboroztak is a környékén, melynek hatásai a szemetességben, a tűzrakóhely és gyep hasznosításában, a forrásról szóló tanösvény-tábla tönkretételében látszik.
 
A forrás vízminőségét a közelmúltban egyetlen esetben vizsgáltatták be akkreditált laborral.
 
Gyakorlati teendők a forrásőrzők számára:

  • A meglévő, új forrásfolalás és kialakított állapot megőrzése, szükségszerinti fenntartása. Ettől függetlenül az illegális kialakítást, előnyeivel és szándékával együtt nem lehet követendőnek, támogatandónak itélni, mert feljogosít az illegális, csak egy szempontú „forrásőrzésre”.
  • Meg kell fontolni, - hiszen a terület turisztikai terheltsége nyilvánvaló - milyen turisztikai létesítmények és hasznosítási módok a megengedettek, mert egyesek károsak lehetnek a forrásra, annak közelebbi és távolabbi környezetére. Néhány szempont, pl.: Tűzrakóhely „feltöltése” tüzelővel helyi anyagból. Tűzrakás szabályai száraz időben. „Illemhelységek” az erdőben. Lehet-e sátorozni? Stb. A szabályokat táblán és interneten közzé kell tenni.
  • A forrásmezőre időszakosan  (esetleg) ráfolyó csapadék- és/vagy olvadékvíz elvezetésére – ha ez valódi veszélyforrást jelent!  - nem a látványos , drága és „nagyívű”, kotrógéppel végzett (engedély-köteles) tevékenységet javaslom, hanem annak a pontnak a megtalálását a völgytalpon, ahol az időszakos vízszállítású meder az ösvényt elhagyja a nagy fűzfánál. (A víz által szállított uszadékgallyak lerakási pontja ez.) Ettől a ponttól lehet egy terelővel (pl. rögzített deszka, farönk) elterelni a vizet a völgy jobboldala felé. Az elvezető meder egy ásóval is kialakítható, és nem kell egyenes legyen (= ne legyen egyenes!).
  • Ha még nem történt volna meg, a forrás ex lege védettségét „ki kell járni” a hatóságnál.
  • Taposásnak csak a „központi” gyepest részt lehet kitenni.
  • A tanösvény-táblát időszakonként fel kell újítani. A táblák kezelését az önkormányzat átvette. Mint szerző a tartalmi módosításhoz egyeztetést követően hozzájárulok.
  • A turisztikai jelentőség miatt a vízminőséget legalább alkalomszerűen akkreditált laborral mintázni kellene és az eredményekről a lakosságot és a turistákat informálni.
  • Időszakonként hulladékmentesítés szükséges. A túra előtti héten került sor erre, így a forráskörnyék a bejáráskor „tiszta” volt.

3., 4. Levente- és Zsombor-forrás:
A Zsombor-forrást könnyebb megtalálni, mert az elvezető meder még szárazon is felismerhető és nyitottabb terepen van. Sajátossága, hogy a forrás alatti korábbi tereprendezések miatt egy kis földgát évekig megtartotta a forrás vizét és állandó tavacskát tartott fenn. A tó jó békapetéző hely volt, de fennmaradását a hozam csökkenése kockázatossá tette: az elmúlt csapadékos telek után is csak 1-2 hónapig volt víz (max. 40 cm) a kb. 12*6 m kitejedésű tóban és a 20-30 db béka-petecsomó szárazra került (valószínűleg erdei béka-petézőhely, egy csomóban akár 100-200 pete is lehetett). Ezeket a teljes kiszáradás előtt a Bükkös-patak közeli szakaszán lévő kisebb mélyedésben átmentettük, ami nem ideális élőhely nekik, de más megoldás nem volt.
A források hozamának csökkenésével a tavacska fennmaradása időszakos lett, melyet helyi lakosok (köztük én is) a gát stabilabbá tételével, magasításával próbáltak időben elnyújtani, de valószínűleg a több héttel további víztartást nem lehetett ezzel a megoldással elérni. A gát alatt egyébként teljes hosszában(széltében) átszivárog a víz és több 10 m2-es tocsogós területet képez.
 
A Levente-forrás tulajdonképpen 2, esetleg 3 forrást jelent. Korábban több ponton folyt a víz, a kimosási nyomok alapján most csak két kilépési pont volt egyértelműen azonosítható.
Itt is az elfolyó víz a földhalmok között „tavat” képezett. Mivel ez a rész jobban be van nőve fiatal erdővel, megközelítése, megtalálása nehéz. Ezzel együtt korábban hajléktalanok időszakos tanyája volt itt, rengeteg italosüveggel, melyek jelentős részét lakosok eltávolították. Most csak némi törött üveggel találkoztunk.
A forrás vadak ivóhelye is lehetett: korábban őzet figyeltünk meg itt.
A korábbi „erdőtisztítás” után itt maradt száraz gallykupacok egy része a kilépési pontok egy részét fedi. A nagy árnyalás miatt természetesen is sok száraz gally keletkezik (a sűrű fiatal erdőben idővel a cserjék, fiatal fák egy része, az alsó ágak egy része elszárad és lehullik), ami azok összeszedésére csábít.
 
A forrásokat a talajkimosási nyomok alapján alulról felfelé haladva lehetett megtalálni.
Korábban pár évig nagyon bő hozamúak voltak, aztán a vízszállítás időszakos lett (1 hónap), végül a csapadékszegény közelmúltban még tél végén sem nagyon jött víz belőlük.
Hozamot, ha van is, nehéz mérni.
 
A terület természetességét befolyásolja, hogy eléggé átmeneti állapotok jellemzik. Vannak jó fajok is, de vannak tájidegen fajok is (pl. zöldjuhar) és a kertekből a madarak által „betelepített” fajok is, pl. tiszafa (néhány magonc). A dió és a gyömölcsfák a korábbi hasznosítással is összefügghetnek (itt legelő és gümölcsös volt még 30-40 éve).
Turisztikai terheltség nincs. Az ide vezető út is inkább vadcsapás, a korábbi kijárt ösvény alig ismerhető fel.
 
Gyakorlati teendők a forrásőrzők számára:

  • Időszakos bejárás. Fotózás.
  • Lehetőség szerint hozam-mérés. Nem valószínű, hogy az 5 l/p mérhető lesz, de ettől függetlenül az adat hasznos lesz. A csekély hozamnak kétéltű-petéző hely fenntartása miatt van jelentősége, mely mindenképpen fontos természetvédelmi cél.
  • A forráskörnyék hulladékmentesítése, a további „erdőtakarítások” megakadályozása. A majdani esetleges letermelést (nem tudni, hogy véderdő-e vagy „haszonerdő” a terület) a források pl. 10-10 m sugarú környezetében meg kell akadályozni. (A HÉSZ-ben megőrzésre javasolják.)
  • Átgondolandó a kis „tavak” fenntartása: mindenképpen fontos béka-szaporodó helyek lehetnek, s ilyenek nincsenek is igazán a környéken. Ebből a szempontból a télvégi-koratavaszi időszakban mindenképpen meg kell látogatni a forrásokat és környéküket és a petézésről érdemes tájékoztatni az önk-t, a DINPI-t.
  • Az „erdőtakarításokból” származó gallykupacok egy részét meglehetne szüntetni: ahol a forrást fedik. (Az anyagot szét kéne teríteni.)
  • A benőtt, sűrű növényzet a források védelmét szolgálja. Az erdő korosodásával a ligetes jelleg lesz jellemző,  - ekkor a források jobban szem előtt lesznek majd.

 
5. Kis-forrás:
A névadó utcán közelítettük meg, melynek jelentősége az, hogy forrásról is neveznek el utcát. Az eset nem egyedi (ld. Pilisszentkereszt), de nem is túl gyakori.
A forrás kiépített. Közvetlenül a patak mellett, a patakon átvezető út és híd mellett található. Az út és az áteresz, a domboldal felől helyi andezit kőből szép, tájbaillő és jó állapotú foglalata van.
A „forrásházon” belül a víz tiszta, áttetsző, folyamatosan van túlfolyás. (Nem mértük, de nehéz is lett volna.)
A forráskörnyék viszonylag rendezett. A szemközti parton a korábbi örökbefogadók kiirtották növényzetet: ott most kaszálatlan csalános van. A patak természetszerű medermorfológiájú, a belé vezető forráselfolyó árok burkolt, sásokkal és más vízparti fajokkal benőtt.
A forrásban és a mederben régen kövirák (?) volt. Most bolharák.
A turisztikai terheltség nem látszik: szemét alig van, taposás alig releváns. A burkolás fenntartott. A zavartságra a csalános utal. A forrásfoglalat felett, közvetlenül mellette, magról kelt diócsemeték nőnek.
A forrás fölé egy idős, de legalábbis nagy termetű szomorúfűz borul.
 
Gyakorlati teendők a forrásőrzők számára:

  • A forrás és környéke foglalata jó állapotú, meg kell őrízni, szükségszerint így fenntartani.
  • A forrásnak korábban volt alkalmi vagy állandó örökbefogadója – meg kell keresni. Ha nincs meg, a DINPI, a vízügyi és a környezet- és természetvédemi hatóság és az önkormányzat felé a tapazstalatokat jelezni kell, kvázi új örölbefogadóként.
  • Kaszálni, felülvetni a gyomos vagy fedetlen talajú részeket lehet/kellene.
  • A diócsemeték idővel a foglalatot tönkretehetik a gyökérzetükkel, ezért el/áttelepítésük javasolt, mielőtt ki kéne őket vágni.
  • Törekedni kell arra, hogy a patakot ne kotorják, ill. azzal együtt a forrás és környéke ne sérüljön.
  • Nem ismert, hogy a közeli ingatlanok milyen hatást gyakorolnak a vízminőségre. Az elfolyás kialakítása miatt abból nem, de a forrásházból lehet vizet venni, így a vízminőségnek lehet ivóvíz-felhasználás szempontjából jelentősége, „haszna”. Hasznos lenne a telkek területhasználatát, csatornázottságát vizsgálni, a vízminőséget alkalomszerűen, de legalább egyszer akkreditátl laborral megvizsgáltatni.
  • Vízhozam mérés hazsnos lenne, mert szinte bitos, hogy a forrás az 5 l/p-es hozamot „tudja”.
  • A fás vegetációt lehetőség szerint meg kell őrízni, szükség esetén pótolni. Már most lehet azon gondolkodni, hogy az idős fűzet mi fogja felváltani: „alá” lehetne ültetni egy másikat, vagy méginkább honos faj egy-egy példányát. (Akár az éger is elképzelhető.) A túlparti gyomosodás is visszaszorítható, ha azt a részt is fa árnyékolja.
  • A forrás hozama „szemre” jelentős a patak hozamához képest, így annak alvízi ökológiai, akár természetvédemi állapotának védelme szempontjából a hiozamát elvenni (ld kert öntözése) nem szabad. A patakban lehet még a már igen ritka kövoráknek egy kis populációja – érdemes lenne felkutatni.
  • Az eredményekről az önk-t, a DINPI-t és a környezet-és természetvédelmi hatóságot tájékoztatni kell.

 
6. Fehérvíz-forrás:
A látható, kiépített forrás-kifolyás nem a valódi forrás helyén van, mert az kb. 50 m-rel beljebb egy magántelken található. Nem is ez az egyetlen kifolyás, mert a patak mentén lefelé is, és felfelé is van valamilyen vízbeömlés a Bükkös-patakba.
Előbbi biztosan összefügg ezzel a forrással: a telektulajdonos megmutatta, hogy a házát 80-100 éve építtető tulajdonos a házban (!) befoglalta a forrást, majd a jelenlegi kiömlési pontig a föld alatt elvezette. A csőből van egy (?) leágazás egy másik irányban, ahol egy kisebb fürdőmedencébe folyik a víz, melyet jelenleg egy nagyon rumlis kertrészlet veszi körbe. Ebből az irányből is szinte mindig van csekély túlfolyás.
A kifolyócsővel ellátott rész jól megközelíthető.  A mért hozam 20 l/p – mely állandónak tekinthető, néha szemre nagyobb hozam hagyja el a csövet.
 
A vízminőségről hivatalos adat nincs. Saját minmilaboros mérések alapján nitrogén- és foszfor-vegyületekkel terhelt. A másik kifolyásban komoly bakteriális szennyezés is lehet, az „állattartás” miatt!
A víz jó ízű, szagtalan, vannak, akik rendszeresen fogyasztották.
 
A forrás a Bükkös-patak-tanösvény egy állomása, közvetlenül a patakparti kerékpárút, egyben felkapott „sétány” és autóút mellett található. A forrás vizét csövön vezetik át az út alatt, ahol bebukik a patakba.
A turisztikai terhelés olyan értelemben nincs, hogy a környezete amúgy is eléggé használt: a forrást esetleg látogatók a köveken meg tudják közelíteni, ezzel taposást nem okoznak.
A forráskörnyék természetessége alacsony (a patakparti égeres és a patak természetessége jobb, bár bolygatott). A foglalat egy része helyi terméskő – ez megrzendő. A forráshoz vezető „beugró” foglalása kevésbé kedvező látványú.
 
Gyakorlati teendők a forrásőrzők számára:

  • Alkalomszerinti látogatás, hozammérés, fotózás.
  • A forrás környéknek tetszetősebb kialakítása jó lenne, de csak helyi kő és növényfajok felhasználásával.
  • Legalább egyszeri, aztán rendszeres akkreditált vízminőség-vizsgálat, azért lenne jó, mert a forrás nagyon jól megközelíthető, csábít a megkósolásra. Ha nem jó a vízminőség, a „nem ivóvíz”-táblát ki kell rakni. Vagy saját felelősségre iható.
  • A hozamot elvonni, megosztani nem lehet a patak csekély nyári-őszi kisvízi hozamának kiegészítése miatt.
  • A fejlesztési elképzeléseket az önk-tal, a DINPI-vel, zöldhatósággal és a vjzügyi hatósággal egyeztetni kell. Az adatokat is célszerű eljuttatni nekik.
  •  A tanösvény tábla megrongálásáról az önk-t tájékoztatni kell.

 
Szakmai, kezelői és szervezési tapasztalatok:

  • Az aznap meglátogatott források eltérő állapotban vannak, de különösebb probléma nincs velük. „Olyanok, amilyenek.”
  • Fontos, hogy legyen gazdája a forrásoknak, aki természetkímélő megoldásokat választ. A természetvédelmi kezelési tervek „stílusában” feljebb mindegyik forráshoz kezelési javaslatot írtam, melyeket más hasonló forrásoknál, helyzetekben figyelembe lehet venni. A kezelési módokat időről időre felül kell/lehet vizsgálni. Fontos, hogy ebben az érintetek konszenzusra jussanak és ebben a nemzeti pak igazgatóságnak és hatóságnak is teret kell engedni.
  •  Egyes forrásoknak van turisztikai jelentősége, másoknak nincs, vagy csekélyebb. Ez alapján a források terheltsége, fenntartási kényszere eltérő. Nem kell minden forrást megközelíteni, kiépíteni.
  •  A (Pápateszéren is itt, tanult, használt) vizsgálati módszerek alkalmasak a források és környezetük állapotának megítélésére, bár nem specifikusan ahhoz készültek, ezért elképzelhető, hogy a természetességmérés, vagy a makro-indikációs módszert formára kell szabni, és/vagy némi rugalmassággal kezeni. (Vö. előbbi általában vizes élőhelyekre készült, a másik esetben pedig nehéz csak a forráskifolyás vízterére szorítkozni, szükséges az elfolyó patakvíz vzsgálata is.)
  • A „Forrástörzskönyvi lap” az adatok összegzésére szolgál, bár terepi munkára is hasznos.
  • Az „általános, élőhelyes adatlap” inkább terepi munkához jó, mert rögzíthetjük rajta a megfigyeléseinket. Mivel egy adott túranap több forrása is rögzíthető rajta, a kapott adatokat át kéne vinni a forrás egyedi adatlapjára a könnyebben kezelhetőség miatt. Vagyis ez az adatlap adott túra megfigyeléseit tartalmazza inkább. A törzskönyvi lapon biotikai megfigyelésekre nincs rubrika, ezért az kiegészítésre szorul. Megfigyelt makró-fajokat a BISEL-adatlapon is fel tudjuk jelezni, a forráskörnyék egyes szempontjaival együtt. A kitöltött adatlapon a nyilakkal való utalás más adatlapokra az „átjárhatóságra” hívja fel a figyelmet.
  • Egyszerű megoldási mód az, ha a „Forrástörzskönyvi lap”-on az általános és alapvetően nem változó adatokat (+ vízhozam-adatok) gépben rögzítjük, majd ehhez befényképezve/szkenelve csatoljuk a terepi adatlapot. Így minden egy helyen van és az adninisztráció is annyival kevesebb, hogy át kelljen vezetgetni adatokat egyik adattáblából a másikba.
  • Később egy összegző terepi és kataszteri adatlap is kialakítható.
  • Minden adatot és fotót érdemes gépben, reprodukálható, könnyen hozzáférhető módon tárolni. Egyrészt a nyilvános környezeti adatbázist ezt teszi egyszerűvé, gyorsabbá, másrészt elevzethet eg ytérinformatikai rendszerhez, ami mindezt profivá teszi majd a későbbiekben.

 
 
Összeállította:
Dukay Igor
természetvédelmi szakértő