Forrástúrán Szentendrén

ForrásVízŐrző tréning – Szentendre – 2015-10-10

 
A hidegtől kissé morcos hangulatom hamar oldódott, mikor a Szentendre előtti réteken egy gyönyörű baglyot láttam suhanni pár méterrel a mező felett. A maradék fagyos kedvem is elillant, amint a HÉV megállóban köszöntöttük egymást ForrásVízŐrző barátainkkal. A sok ismerős hamar mosolyt csalt az arcomra. Miután megkaptuk az aznapi pogácsa ellátmányunkat, egy rövid eligazítás után elindultunk forrás felfedező túránkra.

S valóban nem nagyképűség felfedezésnek hívni egy addig ismeretlen forrás megtalálását. Már az első, már ismert forrásunk megkeresése sem ment könnyedén. A növényzet miatt gyorsan változó tájkép, nem segíti egy forrás feltérképezését. Szerencsére Igor, szakértőnk és forrásvadászunk, gyermeki lelkesedéssel vette magát a dzsungelbe és pár perc után diadalmasan tört elő a bozótosból. Csak néhány méternyi, de meglehetősen kemény küzdelem után, megpillantottuk az aznapi első forrásunkat. Az alig pár négyzetméteres „tavacska” már igen jellegzetes növényvilággal rendelkezett, a kis pangó víz mellett a sás és a hamvas fűz telepedett meg először. Bár a területet a forrás miatt védetté nyilvánították, biztosak lehetünk benne, hogy a terület gazdája továbbra is a beépítése mellett fog kardoskodni.

Második forrásunk épp az ellenkezője volt az elsőnek. Gondos kezek ápolták és alakították a Püspökmajor-forrást. ForrásVízŐrző társunk, Vogl Dóriék már örökbe fogadták a forrást, csapatuk és a helyi „vizes” ember Józsi bácsi lelkes munkája nyomán szép rendben találtuk a forrást. A bő vízhozamú kis forrás egyenesen a Kőris patakba folyik.

Mivel az idő továbbra sem melegedett 10-12 C fölé, ki-ki a maga módján próbálta melengetni magát. Volt aki tornázott, mások meleg teát kortyolgattak, de a legélelmesebben Imre bodzapálinkáját kóstolgatták. Miután valamelyest kiolvadtunk, elkezdtük a terepi munkát. Imre és Igor röviden emlékeztetett minket a Pápateszéren tanult módszerekre, majd felmértük a közeli erdőt természetesség szempontjából a MÉTA módszerrel, és a turisták hatását a patak partra a BISEL módszerrel. Szerencsére az erdő egész természetközeli állapotban van, biodiverzitása az ősz ellenére is igen nagy volt, és a néhány eldobott hulladékon túl nem találtunk jelentősebb természetkárosítást sem. Természetesen a munka legizgalmasabb része most is a vízminőség megállapítása volt, a vízben található apró élőlényeg összeírásán keresztül. Bolharákokat, házas és házatlan tegzeseket találtunk főleg, és elmondhatjuk, hogy kifejezetten jó minőségű a forrás vize.

Jutalomként indián nyomolvasásra indultunk, meg kellett találnunk 10 természetes anyagból lévő, de nem természetes állapotában lévő tárgyat az erdőben. Az izgalmas kalandnak csak egy bökkenője volt, páran még a bejárandó utat sem találtuk meg. Pedig oly jelentős mennyiségű pálinka azért nem fogyott!

Ezt követően egy hosszabb bolyongásba kezdtünk a Szentendre melletti régi gyümölcsösökben, mezőkön és erdőkben, hogy megtaláljuk Zsombort és Leventét. Nem, ez nem egy újabb játék volt, hanem két korábban Igor által felfedezett forrás, melyeket a fiairól nevezett el. Bár jelenleg egyik forrás sem működött, jó volt hallgatni a történeteket a felfedezésről és a terület alakulásáról.
Végezetül még a patak partján elsétáltunk a Fehérvíz-forrásig. Csodálatos a part a hatalmas égerfákkal, a tiszta vízzel, melyben egész nagy halak is, a fejes domolykók úszkáltak. Az élményekben és információkban gazdag túránkat Szentendre gyönyörű belvárosában fejeztük be.

 

Debreceni Béla
Koordinátor
Hajdú-Bihar megye


Több blogbejegyzés »