Iható – nem iható?

Ez a legtöbbször feltett kérdés, ha a ForrásŐrző és turista találkozik a forrással.
Elintézhetném a választ azzal a poénkodással, hogy „egyszer minden forrás iható”, de nem is áll olyan távol a dolog lényege a valóságtól, de tényleg meg kell fizetni az árát valakinek:
 
Persze mint víz, iható. Ha büdös, koszos, zavaros – eszünkbe sem jut inni belőle.
Rögtön felmerül a kérdés, hogy „mi is a kosz?”. Szerintem a „kosz” az oda nem való anyag, tehát az, ami mesterséges eredetű. „Nem kosz” a belehullott levél, avar, gally, forrásmedence esetén a benne élő apró állatkák… Azonban, ezek is elpusztulhatnak, lebomlanak, némi  „pluszt” adva a vízhez. Amúgy ránézésre a víz lehet kristálytiszta.

Tiszta vizet - a vizekbe

Túráim során mindig örömet okoz, ha vízpartra érek. S nem azért, mert felfogó vonalként jó tájolási lehetőséget biztosít. A vízpart nekem mindig új világot jelent; titokzatosat, él­ményt adót, élőt.
Élőt? A Tisza katasztrófája is mutatta, hogy mily sérülékeny a „legmagyarabb folyó", mely hazánkban a második vízbőségben. S akkor mennyire sebez­hetők kisebb vizeink, a patakok, cser­melyek, erek, ... 

Oldalak